Soul Eater, avagy a lelked a miénk lesz!

Nem bírtam kivárni a TV-s vetítést, így az utóbbi két nap folyamán megnéztem a Soul Eater hátralévő 26 részét. Így van, két nap alatt néztem meg a maradék 26 részt ami azért is említésre méltó, mert eddig ha jól emlékszem 3 vagy 4 anime volt képes ennyire vonzani engem, és mindannyian a TOP5-ös listámon találhatóak.A Soul Eater az első Shounen fight anime, amire azt mondhatom, egész biztosan megnézem újra, nem is egyszer. Még csak tegnap este fejeztem be, de máris hiányzik.

Először is röviden a történet alapjairól, és a szereplőkről.
Réges-régen, a világot őrület borította, melynek forrása egy hatalmas erejű gonosz lény, a Démonisten, Asura volt. A Halálisten legyőzte Asurát, és visszaállította a világ viszonylagos békéjét, de ezzel együtt létrehozott egy akadémiát, Shibusent, hogy itt gyűjtse össze a fiatal fegyvermestereket és fegyvereiket, akik később majd segíthetik őt a béke fenntartásában, és megakadályozzák, hogy a régi történet megismétlődjön.
A főszerepben tehét fiatal mesterek, és emberi alakban mászkáló fegyvereik vannak, valamint az ellenségeik, kik démonok, boszorkányok, illetve gonosz fegyverek képében testesülnek meg.

Szereplők:

Albarn Maka:
Ő a sorozat egyik főszereplője, fegyvermester, ugyanakkor fegyver. Hogy hogyan lehet ez a kettő? Hát úgy, hogy az apja -a Halálisten jelenlegi legfőbb fegyvere-, Spirit, a Halálkasza, és így Maka örökölt némi fegyvervért apucitól, de mégis mester lett. Partnere, és fegyvere Soul Eater, ki szintén kasza alakját tudja magára venni.

Evans Soul Eater:
Ahogy az már említve volt, ő Maka partnere, és fegyvere. Soul egy igazi vagány gyerek, aki olyan laza, hogy lassan már szétesik, de mégis rendkívül szimpatikus karakter. Emellett, nagyon jól tud zongorázni is.

Black☆Star:
Igen, előttünk áll a sorozat leghiperaktívabb karaktere, Black Star, aki nem kisebb célt tűzött ki maga elé az életben, mint hogy túlszárnyalja istent, és ő legyen a leghatalmasabb fegyvermester a világon. Rendkívül nagy önbizalommal megáldott, erős lelkű, és kitartó fiú, aki olykor túlságosan fényezi magát, de mégis lehet szeretni.

Tsubaki:
Black Star fegyvere, Tsubaki, a démonfegyver. Több fegyvermódba is át tud alakulni, többek közt ninja kard, dobócsillag, láncos sarló, és később szellemkard módba. Emellett rengeteg trükköt ismer. Tsubaki emberi személyisége pontosan passzol Black Starhoz, ugyanis csendes és visszahúzódó személyiség, aki mindenben támogatja mestere szeszélyeit.

Death, the Kid:
A Haláisten fia, a hülyeségig fokozott szimmetriamániával megáldott Kid. Neki az az igazi kínzás, ha valami nincs szimmetrikusan elrendezve körülötte, ezért aztán képes órákat eltökörészni egy-egy dologgal, hogy szép és tökéletes legyen. A legváratlanabb pillanatokban is képes hülyeségeket kihozni magából. A fegyverválasztásnál is a szimmetriát vette alapul.

Thompson Liz és Patty:
Liz és Patty, Kid fegyverei, fegyverformájuk egy-egy pisztoly. Fegyveralakjukban teljesen megegyeznek, de emberi formában totál különbözőek, mind magasságra, mind hajstílusra, mind egyéb területeken. Emellett, Liz egy csomó dologtól fél, míg Patty annyira debil néha, hogy még félni is elfelejt a nagy röhögésben.

A főszereplőket ezennel kiveséztük. Még szívesen megemlítenék pár karaktert, de nem akarok túlságosan vájkálni. Azért említés szintjén még megemlítek pár kedvencet: Chrona, Marie, és Spirit.

A sorozat tehát bővelkedik a defektes karakterekben, de ez teszi rendkívül élvezhetővé. Sok humor tarkítja, ugyanakkor nem viszi el a sorozatot teljesen a komikusságig, hiszen megvan benne a megfelelő dráma is.
A zenék nagyon hangulatosak, én még most is folyamatosan hallgatom a sorozat muzsikáit.
A grafika elsőre furcsának tűnhet, de nagyon hamar meg lehet szokni. Ami pedig a szinkront illeti, sokan panaszkodtak, hogy a japánok nem találták el itt a szinkront, pedig szerintem nem igaz. Egy-két részen belül úgy hozzászoktam, hogy csak na.

A lezáráson kívül semmi panaszom nincs a sorozatra, minden klappolt, a sorozat bekerült a legjobb 5-ösömbe, és az biztos, hogy meg fogom nézni újra.

10/9.25 

Bleach Ch. 383 és Naruto Ch. 473

Bleach 383: Too Early To Trust

 Ismét volt péntek, és el is múlt, én pedig kaptam az alkalmon, és nekiugrottam ennek a bejegyzésnek, csak hogy újraélesszem a blogom. Ismét két manga chaptert veszek górcső alá, a Bleach illetve Naruto mangák legfrissebb adagját. Mindkettő elég magas mércét ütött meg ezen a héten, így örömmel fogom vesézni őket.

Az első tehát a Bleach eheti chaptere, mely a Too Early To Trust címet kapta, és talán az elmúlt hetek legjobb chapterét kaphattuk kézhez.

Az események Hueco Mundo harcterén folytatódnak, ahol a legutóbbi fejezetben Byakuya és Kenpachi közösen csapta képen a többszörösen nagypofájú Yammit. De persze senki nem gondolhatta, hogy a 0. Espadanak ez a csapás a végét jelenthette volna. Godzilla imitátor Espadánk felkel, és közli a két viszonylag meglepett kapitánnyal, hogy őt bizony ennyivel nem lehet elintézni, majd szépen LV2-re kapcsol (értsd: nagyobb és rondább lesz, mint valaha). Yammzillát felidegesítették, és most arra készül, hogy mindezt megtorolja.

Aztán ugrás Fake Karakurába, ahol Aizen továbbra is akkora arccal áll az ex- illetve jelenlegi kapitányok előtt, mint két ház. Persze mostanában megfogalmaztam a kedvenc Bleach-es arcméret elemzésem. Ulquiorrának nagy pofája volt, ez tény. Barragannak akkora arca volt, mint 10 Ulquiorrának, Yamminak kb. akkora, mint minimum két három Barragannak, és Aizennek akkora, mint ezeké együttvéve *100. Szóval őt arcoskodásban nehéz lekörözni. Shinji hát szépen Aizen ellen indul, és a félbevágott Hiyorit szépen Hachi gondjaira bízza addig. Remélem ezután egy méltó harcot fogunk látni ex-kapitány és ex-hadnagya között.

Ugrás a helyszín másik frontjára, ahol Tousen készül arra, hogy Komamurának és Hisaginak megmutassa új erejét, mit Aizentől kapott. Az arcához nyúl, és van egy olyan érzésem, hogy ő nem egy Aizenes hajsimítást akar csinálni.

Megtudjuk a következő héten, de azt hiszem már majdnem mindenki sejti, hogy mi kerekedik majd ebből.

10/9.25

Naruto 473: Brother

Az eheti Naruto adag is hasonlóan szépre sikerült, mint versenytársa, ez is elég mozgalmasra sikeredett. A legutóbb adagnak ott szakadt vége, hogy Kisame éppen készült Bee-t megszabadítani pár végtagjától. Na már most, a történet innen folytatódik, Kisame lecsap a karddal, ám ekkor belép Raikage és testőrsége, azzal a célzattal, hogy villámpapa besegítsen bajban lévő öcsikéjének, és módszeresen laposra verje Kisamét. Az ezután következő harc nem tart sokáig, Raikage és Bee kombinált támadással leszabják Kisame fejét. Cápali pályafutása ezzel ért el végéhez. Sajnálom, mivel egyik kedvenc Akatsukisomról van szó (Hidan és Deidara után).

Váltás vissza a nagyobb események középpontjába, ahol is Suigetsu és Juugo épp a szamurájok fogságába esik. Majd ismét váltás, és láthatjuk, amint a Mizukagét próbálják átejteni egy trükkel, de nem igazán jön össze a dolog, mivel szemfüles a lányka. Végül befut Sai is Narutoékhoz azzal a szándékkal, hogy valami fontosat közöljön főhősünkkel.

A többi a jövő héten.

10/8.75

Április 1.

Hogy miért ez a bejegyzés címe? Hát mert bizonyos problémák miatt, a jövő évi április 1-e mára lett előrehozva. Jó vicc, mi? Kb. mint az, hogy "az áramszünet technikai okok miatt elmarad"...
Jó, szar poén volt, de na...

Tehát az előző bejegyzésemben közöltem, hogy ezek után kicsit aktívabb leszek, aztán ebből a hangzatosan előadott ígéretből végül semmi se lett. Hiába, tudom én, hogy nem szabad ígérgetnem, mert úgysem tudom betartani.
Na hát, ezek után ehhez próbálom tartani magam. Nem ígérek forradalmat, sem a kenyér árának lejjebb vitelét, de igyekszem összeszedni magam.

Sz'al kis türelmet, amíg összeszedek valami értelmes gondolatot.
Addig is jóccakát!
Ben

OMG, nekem blogom is van!

El tudjátok képzelni, mennyire letaglózó tud lenni, mikor rájön az ember, hogy van egy blogja, és nem használja? Gondolom el tudjátok, főleg azok, akiknek van blogjuk, hozzám hasonlóan.

Nos hát kedves népem (Lali király után szabadon), kicsit bővítem a blogom repertoárját, hogy ne fulladjak bele hetekre a dologba. Eddig csak animékről, és mangákról szólt a blogom, több kevesebb sikerrel.
A mai naptól, vagyis sokkal inkább a következő bejegyzésemtől elkezdve, minden olyan dolgot belefoglalok a bejegyzéseimbe, amiben pillanatnyilag érdekelt vagyok. Jó mi? Na csak figyeljetek, mert ihaj-csuhaj.

Most egyelőre elhallgatok, de amint találok megfelelő témát, szólok. PEACE!

Bleach Ch. 373 és Naruto Ch. 463

Nem csalás, nem ámítás, most tényleg együtt fogom kitárgyalni a két rivális manga eheti manga adagját. Egyrészt rájöttem, hogy ha halasztom a blog írást, abból később sem lesz semmi, másrészt így egyben letudhatok kettőt.

Két külön részre fogom osztani ezt a postot, egyik részben a Bleach adagot, másikban a Narutot fogom méltatni, ilyen-olyan módon.

Ha mindenki vett egy mély levegőt, akkor kezdjünk is hozzá.

Bleach Ch. 373: Wolves Ain't Howl Alone

Hát akkor ahogy azt az imént is ígértem, két felé bontott postom első részében a számomra kissé előkelőbb helyet elfoglaló Bleach mangát veszem nagyító alá. A múlt heti chapterben Love shikaiának mibenléte került napvilágra, és arról összességében az volt a véleményem, hogy nem is lett annyira rossz a cucc.
A maiban viszont Rose is megmutatta, hogy mit is tud a kardocskája, és ez már nem tetszett annyira. Oké, Rose személyét ismerve senki sem várt valami nagy durranást, mivel kb. annyira érdektelen személy a fickó, mint amennyire az sem érdekel senkit, hogy a használt gumipelenkák miként befolyásolják a föld globális felmelegedését. Összegezve, Rose shikai FAIL!
Ami viszont érdekesebb: A múlt heti chapternek azzal lett vége, hogy Starrk barátunk megidézett maga mellé egy falkányi energiafarkast, amikről akkor még semmi egyebet nem tudtunk meg. Az eheti adagban viszont kiderült, hogy farkaskáink igencsak veszélyesek a két ex-kapitányra nézve. Be is mutatták, hogy mekkorát tudnak durranni, ha valakinek a közelébe kerülnek. Ezt Vaizard barátaink kissé meg is szívták, Love pedig szemüvegét vesztette egy ilyen kutyuska támadása folytán. Mondhatnánk, Starrk oldalára billent át a mérleg a nyelve, de aztán nini, Plot twist, és Starrk melléből máris kikandikál egy fekete penge, amit valami alattomos alak hátulról bökött beléje. Itt merül fel a kérdés, ki lehetett az? Megtudjuk a következő héten.

Az eheti manga chapter, leszámítva Rose nem épp szemnek tetsző shikaiát, egészen pofás lett, az art továbbra is rulzik, és már megint kíváncsi vagyok, hogy ezek után mi történhet még.
10/8

Naruto Ch. 463: Sasuke vs. Raikage

...és ím tovább folytatódik az adok kapok a bosszúszomjas bosszúálló Sasuke-koma, és a kissé feszült, ám annál dühösebb Raikage között. Eleinte úgy tűnhet egyeseknek, hogy Raikage "220-al agyonb*sz" bácsi, rövid időn belül betonra küldi Sasuke babát, de sajnos akik ezt gondolják, azok valahogy lemaradhattak pár száz fejezetről. Ugyanis Sasuke nem egy olyan karakter, akit le lehet csak úgy győzni. Hiába van ő és ellenfele között vagy 40 év tapasztalat, és tudás, Sasuke-kun tarsolyában mindig van egy-két trükk, amivel túlélheti az őt ért támadásokat.
Vader brigád befut, de minek, hiszen ha a Raikage nem tud mihez kezdeni bosszúálló fiúcskánkkal, akkor ők aztán egyből ki is feküdhetnek napozni. A megfelelő hőmérsékletről, a Sasuke Amaterasu, Fekete Láng vállalat gondoskodik (ingyen grillezést vállalunk). Sasuke szépen beveti kis tábortüzeit, és támadás mellett még a saját testét is védi vele. De Raikage nem arról híres, hogy egy kis gyertyaláng megijeszthetné, a mindent elemésztő fekete tűzön keresztül bokszol bele Sasuke-kun hatalmas arcába. Nagyon remélem, hogy ennek azért lesz valami hatása.
Egyelőre úgy állunk, hogy egyik oldalon Sasuke, egy harcképtelen Suigetsu, egy fangirlködő Karin és egy "kitudjahoválett" Juugo áll, másik oldalon a nagy termetű Villámpapa Raikage, egyik még talpon lévő, és másik, immár kómás testőre, valamint vagy egy tucat Vader szamuráj, akiknek egyelőre az useless funkciót adnám.
Másik helyszínen mindeközben Madara keveri a szart, és húzza Naruto agyát, majd miután némi infót közölt, miszerint Naruto és Sasuke előbb utóbb harcolni fognak, még ha a fene fenét eszik is, bye-bye-t int, és szépen köddé válik.

Összességében ez sem lett egy rossz fejezet, bár a Bleach eheti adagja mögött valamivel lemarad. Reméljük a jövő héten lesz valami igazán érdekes dolog is.
10/7.5

Maria†Holic

Mit gondoltok, milyen emberekkel futhattok össze egy erkölcsös lányiskolában?
Ez az anime megadja a kérdésre a választ, bár az eredmény nem az, amire az ember elsőre számítana. Ez az alkotás egy könyörtelen marhaság, ami percről percre edzi a rekeszizmokat, és bevezet a korántsem hétköznapi iskolába.

Első körben adott a leszbikus főszereplő, Miyamae Kanako, akit beíratnak ebbe a neves iskolába, az Ame no Kisakiba. Adott az is, hogy Kanako szó szerint rühelli a férfiakat közelről, mert ha egy is hozzáér, nyomban kiütései nőnek.
Másodsorban megismerjük a történet másik főszereplőjét Shidou Mariyát, az iskola egy nagy becsű diáklányát, akiről már az első rész során kiderül, hogy fiú, csak lánynak öltözött, valamint vak szolgálólányát Matsurikát.
Ezek után találkozunk több új szereplővel is a sorozat folyamán, mint például a lánykollégium mindenható vezetőjével Ryocho-dono-val, akit mindenki szólítson csak istennek, és az enyhén beszédhibás, és akcentussal ugató, de egyébként nagyon kedves, és kíváncsi kiskutyájával, Yonakuni-sannal. Ezzel be is zárhatjuk a fontosabb szereplők listáját, de még megemlíteném az utolsó három rész alatt felbukkanó Kanae atya személyét, aki minden szép lányba első látásra "belezuhan". Ezek a szereplők adják ki az igazi keménymagot, de igazából még egy rakás egyéb alak is felbukkan még, akiket valami miatt meg lehetne említeni.

Nos az animének nincs kifejezetten története, nem bontakozik ki semmiféle cselekmény, amit érdemes lenne megemlíteni, de az egész cucc így jó, ahogy van. A 12 rész nem szól másról csak masszív ökörködésről, és igazából ez adja meg az egésznek az értékét. Nem kell itt nagy gondolatokat, vagy bölcseleteket keresni, csak hátradőlni, és élvezni a sok-sok marhaságot, amit a szereplőgárda összehord.
A seiyuukat külön érdemes megemlíteni, mivel sikerült olyan gárdát összeválogatni a stábba, akik hibátlanul képesek előadni a szereplők defektjeit, és néha már a beszédstílusuk is mosolyra hangol.
Az animében általában klasszikus, vagy kórusmuzsika szól (néha megbolondítva egy kis keményebb gitárszólóval), valamennyire illeszkedve a vallásos környezethez, de mégis, miután valaki megnéz egy-egy részt, mást nem is tud elképzelni hozzá.
Ami a grafikát illeti, ehhez sincs különösebb hozzáfűznivalóm, megvannak a maga sajátosságai, amivel kitűnik a többi közül, ugyanakkor nem is várna többet az ember tőle.

Egy nagyon jó paródia, amit bárkinek ajánlok megnézésre, hiszen időtöltésnek, és szórakozásnak egyszerűen tökéletes.

Összegzés (történetet nem osztályzok, mivel nincs, de nem is kell):
Hangulat: 9
Karakterek: 9
Szinkron: 10
Zenék: 9
Grafika: 9
Ennyire tetszett: 8
Összegezve: 9

...és a végére egy kis muzsika a műből, valamint alább az opening, ami már egy külön poén.

Voices of a Distant Star

No hát, minden úgy kezdődött, hogy én - átlag animefan -, elkezdtem nézelődni az interneten egy rövid, ugyanakkor hatásos, és kidolgozott anime után. Mit ad isten, belebotlottam Makoto Shinkai-sensei nevébe, aki annó a Byousoku 5 Centimeter című művével sikeresen belopta magát a szívembe. Ráadásul ezen művéről, amit itt ki fogok tárgyalni, ugyancsak jókat olvastam, így gondoltam, miért is ne?
Nem bántam meg, Shinkai mester hozta a tőle elvárt színvonalat, és talán élete egyik legszebb művét tárta szemünk elé ezzel a 25 perces alkotásával. Kezdjünk is hozzá:

A történet két szereplő, Nagamine Mikako és Terao Noboru (kinek szinkronhangját maga Shinkai mester adja) körül forog. A történet kezdetén megtudjuk, hogy ez a két fiatal egykor egy iskolában tanult, és szerették egymást. Csak aztán elszakadtak egymástól, és míg Noboru továbbtanult, Mikako elment marslakókra vadászni az űrbe. Ez talán kissé abszurdnak tűnhet, de az anime alatt már bőven a 21. század közepe táján járunk, mikor is az emberiség háborúban áll az űrlényekkel.
Na hát Mikakot felveszik a seregbe, és felszállítják egy égi járgányra, amivel aztán elviszik a háborúba. Itt kezdődik el a két fiatal távolodása egymástól, de nem csak fényévekben, hanem években is mérve.
Az anime alatt Mikako többször is ír e-mail-t Noborunak, ami a távolság miatt csak évek múlva érkezik meg mindig a célhoz, és van, mikor Mikako 15 évesen e-mail-t ír, mit szerelme csak 24 évesen kap meg.
Mikako bőszen harcol az emberiségért fényévekre a Földtől, Noboru pedig eközben várakozik.

Az alkotás minden egyes elemében zseniálisnak mondható. Talán csak a karakterek megrajzolása volt, ami némiképpen bökte a csőrömet, de úgy összességében ettől hajlandó is voltam eltekinteni.
A grafika Shinkai mesterre jellemző három dimenziós megvalósításban kerül terítékre, a színek gyönyörűek, a kontúrok tökéletesek.
A mű alatt szóló zenék már az első pillanattól fogva ott voltak, ahol kellettek, és fantasztikusan aláfestették az éppen zajló eseményeket. A lezáró zene pedig olyan szépre sikerült, hogy azóta is folyton azt hallgatom.

Összességében nézve egy ragyogó, és zseniális alkotás, Makoto Shinkai nem hazudtolta meg önmagát, még mindig azt mondom, hogy egy igazi géniusz. Ez egy olyan anime, amit bárhol, bárkinek lehet ajánlani megnézésre.
Emlékezetes, és gyönyörű alkotás, amit mindenkinek érdemes megnézni, legalább egyszer.
25 perc rövid idő, de eme rövid időtartamon belül mégis sikerült kibontakoztatni a történetet, és végül egy hatásos alkotást dobni elénk. Nem lett tovább húzva, mint kellett, és nem is lett túl összenyomorgatva.

Történet: 10
Hangulat: 9
Karakterek: 10
Szinkron: 9
Zenék: 10
Grafika: 10
Ennyire tetszett: 10
Összegezve: 9.7