Április 1.

Hogy miért ez a bejegyzés címe? Hát mert bizonyos problémák miatt, a jövő évi április 1-e mára lett előrehozva. Jó vicc, mi? Kb. mint az, hogy "az áramszünet technikai okok miatt elmarad"...
Jó, szar poén volt, de na...

Tehát az előző bejegyzésemben közöltem, hogy ezek után kicsit aktívabb leszek, aztán ebből a hangzatosan előadott ígéretből végül semmi se lett. Hiába, tudom én, hogy nem szabad ígérgetnem, mert úgysem tudom betartani.
Na hát, ezek után ehhez próbálom tartani magam. Nem ígérek forradalmat, sem a kenyér árának lejjebb vitelét, de igyekszem összeszedni magam.

Sz'al kis türelmet, amíg összeszedek valami értelmes gondolatot.
Addig is jóccakát!
Ben

OMG, nekem blogom is van!

El tudjátok képzelni, mennyire letaglózó tud lenni, mikor rájön az ember, hogy van egy blogja, és nem használja? Gondolom el tudjátok, főleg azok, akiknek van blogjuk, hozzám hasonlóan.

Nos hát kedves népem (Lali király után szabadon), kicsit bővítem a blogom repertoárját, hogy ne fulladjak bele hetekre a dologba. Eddig csak animékről, és mangákról szólt a blogom, több kevesebb sikerrel.
A mai naptól, vagyis sokkal inkább a következő bejegyzésemtől elkezdve, minden olyan dolgot belefoglalok a bejegyzéseimbe, amiben pillanatnyilag érdekelt vagyok. Jó mi? Na csak figyeljetek, mert ihaj-csuhaj.

Most egyelőre elhallgatok, de amint találok megfelelő témát, szólok. PEACE!

Bleach Ch. 373 és Naruto Ch. 463

Nem csalás, nem ámítás, most tényleg együtt fogom kitárgyalni a két rivális manga eheti manga adagját. Egyrészt rájöttem, hogy ha halasztom a blog írást, abból később sem lesz semmi, másrészt így egyben letudhatok kettőt.

Két külön részre fogom osztani ezt a postot, egyik részben a Bleach adagot, másikban a Narutot fogom méltatni, ilyen-olyan módon.

Ha mindenki vett egy mély levegőt, akkor kezdjünk is hozzá.

Bleach Ch. 373: Wolves Ain't Howl Alone

Hát akkor ahogy azt az imént is ígértem, két felé bontott postom első részében a számomra kissé előkelőbb helyet elfoglaló Bleach mangát veszem nagyító alá. A múlt heti chapterben Love shikaiának mibenléte került napvilágra, és arról összességében az volt a véleményem, hogy nem is lett annyira rossz a cucc.
A maiban viszont Rose is megmutatta, hogy mit is tud a kardocskája, és ez már nem tetszett annyira. Oké, Rose személyét ismerve senki sem várt valami nagy durranást, mivel kb. annyira érdektelen személy a fickó, mint amennyire az sem érdekel senkit, hogy a használt gumipelenkák miként befolyásolják a föld globális felmelegedését. Összegezve, Rose shikai FAIL!
Ami viszont érdekesebb: A múlt heti chapternek azzal lett vége, hogy Starrk barátunk megidézett maga mellé egy falkányi energiafarkast, amikről akkor még semmi egyebet nem tudtunk meg. Az eheti adagban viszont kiderült, hogy farkaskáink igencsak veszélyesek a két ex-kapitányra nézve. Be is mutatták, hogy mekkorát tudnak durranni, ha valakinek a közelébe kerülnek. Ezt Vaizard barátaink kissé meg is szívták, Love pedig szemüvegét vesztette egy ilyen kutyuska támadása folytán. Mondhatnánk, Starrk oldalára billent át a mérleg a nyelve, de aztán nini, Plot twist, és Starrk melléből máris kikandikál egy fekete penge, amit valami alattomos alak hátulról bökött beléje. Itt merül fel a kérdés, ki lehetett az? Megtudjuk a következő héten.

Az eheti manga chapter, leszámítva Rose nem épp szemnek tetsző shikaiát, egészen pofás lett, az art továbbra is rulzik, és már megint kíváncsi vagyok, hogy ezek után mi történhet még.
10/8

Naruto Ch. 463: Sasuke vs. Raikage

...és ím tovább folytatódik az adok kapok a bosszúszomjas bosszúálló Sasuke-koma, és a kissé feszült, ám annál dühösebb Raikage között. Eleinte úgy tűnhet egyeseknek, hogy Raikage "220-al agyonb*sz" bácsi, rövid időn belül betonra küldi Sasuke babát, de sajnos akik ezt gondolják, azok valahogy lemaradhattak pár száz fejezetről. Ugyanis Sasuke nem egy olyan karakter, akit le lehet csak úgy győzni. Hiába van ő és ellenfele között vagy 40 év tapasztalat, és tudás, Sasuke-kun tarsolyában mindig van egy-két trükk, amivel túlélheti az őt ért támadásokat.
Vader brigád befut, de minek, hiszen ha a Raikage nem tud mihez kezdeni bosszúálló fiúcskánkkal, akkor ők aztán egyből ki is feküdhetnek napozni. A megfelelő hőmérsékletről, a Sasuke Amaterasu, Fekete Láng vállalat gondoskodik (ingyen grillezést vállalunk). Sasuke szépen beveti kis tábortüzeit, és támadás mellett még a saját testét is védi vele. De Raikage nem arról híres, hogy egy kis gyertyaláng megijeszthetné, a mindent elemésztő fekete tűzön keresztül bokszol bele Sasuke-kun hatalmas arcába. Nagyon remélem, hogy ennek azért lesz valami hatása.
Egyelőre úgy állunk, hogy egyik oldalon Sasuke, egy harcképtelen Suigetsu, egy fangirlködő Karin és egy "kitudjahoválett" Juugo áll, másik oldalon a nagy termetű Villámpapa Raikage, egyik még talpon lévő, és másik, immár kómás testőre, valamint vagy egy tucat Vader szamuráj, akiknek egyelőre az useless funkciót adnám.
Másik helyszínen mindeközben Madara keveri a szart, és húzza Naruto agyát, majd miután némi infót közölt, miszerint Naruto és Sasuke előbb utóbb harcolni fognak, még ha a fene fenét eszik is, bye-bye-t int, és szépen köddé válik.

Összességében ez sem lett egy rossz fejezet, bár a Bleach eheti adagja mögött valamivel lemarad. Reméljük a jövő héten lesz valami igazán érdekes dolog is.
10/7.5

Maria†Holic

Mit gondoltok, milyen emberekkel futhattok össze egy erkölcsös lányiskolában?
Ez az anime megadja a kérdésre a választ, bár az eredmény nem az, amire az ember elsőre számítana. Ez az alkotás egy könyörtelen marhaság, ami percről percre edzi a rekeszizmokat, és bevezet a korántsem hétköznapi iskolába.

Első körben adott a leszbikus főszereplő, Miyamae Kanako, akit beíratnak ebbe a neves iskolába, az Ame no Kisakiba. Adott az is, hogy Kanako szó szerint rühelli a férfiakat közelről, mert ha egy is hozzáér, nyomban kiütései nőnek.
Másodsorban megismerjük a történet másik főszereplőjét Shidou Mariyát, az iskola egy nagy becsű diáklányát, akiről már az első rész során kiderül, hogy fiú, csak lánynak öltözött, valamint vak szolgálólányát Matsurikát.
Ezek után találkozunk több új szereplővel is a sorozat folyamán, mint például a lánykollégium mindenható vezetőjével Ryocho-dono-val, akit mindenki szólítson csak istennek, és az enyhén beszédhibás, és akcentussal ugató, de egyébként nagyon kedves, és kíváncsi kiskutyájával, Yonakuni-sannal. Ezzel be is zárhatjuk a fontosabb szereplők listáját, de még megemlíteném az utolsó három rész alatt felbukkanó Kanae atya személyét, aki minden szép lányba első látásra "belezuhan". Ezek a szereplők adják ki az igazi keménymagot, de igazából még egy rakás egyéb alak is felbukkan még, akiket valami miatt meg lehetne említeni.

Nos az animének nincs kifejezetten története, nem bontakozik ki semmiféle cselekmény, amit érdemes lenne megemlíteni, de az egész cucc így jó, ahogy van. A 12 rész nem szól másról csak masszív ökörködésről, és igazából ez adja meg az egésznek az értékét. Nem kell itt nagy gondolatokat, vagy bölcseleteket keresni, csak hátradőlni, és élvezni a sok-sok marhaságot, amit a szereplőgárda összehord.
A seiyuukat külön érdemes megemlíteni, mivel sikerült olyan gárdát összeválogatni a stábba, akik hibátlanul képesek előadni a szereplők defektjeit, és néha már a beszédstílusuk is mosolyra hangol.
Az animében általában klasszikus, vagy kórusmuzsika szól (néha megbolondítva egy kis keményebb gitárszólóval), valamennyire illeszkedve a vallásos környezethez, de mégis, miután valaki megnéz egy-egy részt, mást nem is tud elképzelni hozzá.
Ami a grafikát illeti, ehhez sincs különösebb hozzáfűznivalóm, megvannak a maga sajátosságai, amivel kitűnik a többi közül, ugyanakkor nem is várna többet az ember tőle.

Egy nagyon jó paródia, amit bárkinek ajánlok megnézésre, hiszen időtöltésnek, és szórakozásnak egyszerűen tökéletes.

Összegzés (történetet nem osztályzok, mivel nincs, de nem is kell):
Hangulat: 9
Karakterek: 9
Szinkron: 10
Zenék: 9
Grafika: 9
Ennyire tetszett: 8
Összegezve: 9

...és a végére egy kis muzsika a műből, valamint alább az opening, ami már egy külön poén.

Voices of a Distant Star

No hát, minden úgy kezdődött, hogy én - átlag animefan -, elkezdtem nézelődni az interneten egy rövid, ugyanakkor hatásos, és kidolgozott anime után. Mit ad isten, belebotlottam Makoto Shinkai-sensei nevébe, aki annó a Byousoku 5 Centimeter című művével sikeresen belopta magát a szívembe. Ráadásul ezen művéről, amit itt ki fogok tárgyalni, ugyancsak jókat olvastam, így gondoltam, miért is ne?
Nem bántam meg, Shinkai mester hozta a tőle elvárt színvonalat, és talán élete egyik legszebb művét tárta szemünk elé ezzel a 25 perces alkotásával. Kezdjünk is hozzá:

A történet két szereplő, Nagamine Mikako és Terao Noboru (kinek szinkronhangját maga Shinkai mester adja) körül forog. A történet kezdetén megtudjuk, hogy ez a két fiatal egykor egy iskolában tanult, és szerették egymást. Csak aztán elszakadtak egymástól, és míg Noboru továbbtanult, Mikako elment marslakókra vadászni az űrbe. Ez talán kissé abszurdnak tűnhet, de az anime alatt már bőven a 21. század közepe táján járunk, mikor is az emberiség háborúban áll az űrlényekkel.
Na hát Mikakot felveszik a seregbe, és felszállítják egy égi járgányra, amivel aztán elviszik a háborúba. Itt kezdődik el a két fiatal távolodása egymástól, de nem csak fényévekben, hanem években is mérve.
Az anime alatt Mikako többször is ír e-mail-t Noborunak, ami a távolság miatt csak évek múlva érkezik meg mindig a célhoz, és van, mikor Mikako 15 évesen e-mail-t ír, mit szerelme csak 24 évesen kap meg.
Mikako bőszen harcol az emberiségért fényévekre a Földtől, Noboru pedig eközben várakozik.

Az alkotás minden egyes elemében zseniálisnak mondható. Talán csak a karakterek megrajzolása volt, ami némiképpen bökte a csőrömet, de úgy összességében ettől hajlandó is voltam eltekinteni.
A grafika Shinkai mesterre jellemző három dimenziós megvalósításban kerül terítékre, a színek gyönyörűek, a kontúrok tökéletesek.
A mű alatt szóló zenék már az első pillanattól fogva ott voltak, ahol kellettek, és fantasztikusan aláfestették az éppen zajló eseményeket. A lezáró zene pedig olyan szépre sikerült, hogy azóta is folyton azt hallgatom.

Összességében nézve egy ragyogó, és zseniális alkotás, Makoto Shinkai nem hazudtolta meg önmagát, még mindig azt mondom, hogy egy igazi géniusz. Ez egy olyan anime, amit bárhol, bárkinek lehet ajánlani megnézésre.
Emlékezetes, és gyönyörű alkotás, amit mindenkinek érdemes megnézni, legalább egyszer.
25 perc rövid idő, de eme rövid időtartamon belül mégis sikerült kibontakoztatni a történetet, és végül egy hatásos alkotást dobni elénk. Nem lett tovább húzva, mint kellett, és nem is lett túl összenyomorgatva.

Történet: 10
Hangulat: 9
Karakterek: 10
Szinkron: 9
Zenék: 10
Grafika: 10
Ennyire tetszett: 10
Összegezve: 9.7

Cowboy Bebop - Knockin' on Heaven's Door

Talán két éve láttam először a Cowboy Bebop című mesterművet, ami igazi klasszikushoz méltóan, azonnal megfogott, és aztán nem eresztett. Azóta kétszer-háromszor újranéztem a sorozatot, és egyszerűen még most sem tudnám unni. Tegnap pedig eljutottam végre a Movie megnézéséig, ami a Knockin' on Heaven's Door alcímet kapta. Egyszerűen el nem hiszem, hogy lehet az, hogy eddig nem jutott eszembe. Miután végigültem a Movie közel két órás időtartamát, abban maradtam, hogy megátkozok minden tényezőt, ami a feledékenységért felelős lehet.

A movie maximálisan kielégítette minden igényemet, amit egy CB kaliberű klasszikustól úgy igazán elvártam. A főszereplő karaktereket elég régen láttam már, így aztán egyszerűen öröm volt őket megint akcióban látni. Ed talán kicsit idiótább, Spike pedig egyértelműen lazább volt, mint valaha, ami hatalmas plusz pont a készítőknek.
A movie új karakterei, mint Vincent és Electra szintén nagyon szépen ki lettek dolgozva, mindketten tetszetős karakterek lettek.
A történet nem volt sablonos, nekem kifejezetten tetszett az egész megvalósítás. Nosztalgia érzetemet tovább fokozta a régi, igazi CB zenék felbukkanása, és az újak is megfelelőek voltak.
A grafika valamicskét javult a sorozathoz képest, de még így is megtartotta a régies dizájnt, ami az alap sorozat jellemzője volt.

Humor ott volt ahol kellett, és az akció is megfelelően volt adagolva, ahol kellett. Egyszerűen nem vagyok képes rosszat mondani rá, mivel minden teljesen a helyén volt, és hozta a hangulatot is, amiért a CB-t annó megszerettem.

Mindenkinek csak ajánlani tudom a megnézését, akár nagy CB fan, akár nem, mivel szerintem ez a movie nem tud csalódást okozni semmilyen szinten.

Történet: 9
Hangulat: 10
Karakterek: 10
Szinkron: 10
Zenék: 10
Grafika: 8
Ennyire tetszett: 10
Összegezve: 9.6

White Album - Köszönjük, de ezt hanyagoljuk

Eddigi életem során kevés olyan animével találkoztam, amit nem tudtam elsőre végignézni, de olyan még ténylegesen nem akadt a hálómba, amit többszöri próbálkozásra sem tudtam megemészteni. A White Album ezen kevesek, mondhatjuk néptelen táborát erősíti, akinek úgy tetszik, gyengíti.


Az anime első 5 részét még mindenféle akadály nélkül sikerült végignéznem, itt még nem igazán éreztem át, hogy mennyire komoly a helyzet, bár már voltak sejtéseim. A probléma ezután bontakozott ki igazán, ugyanis eme alkotás ezután végzetes zuhanórepülésbe kezdett, már ami az élvezhetőséget illeti, és ezzel egyenes arányban csökkent a végső értékelésem pontszáma is.
A 10. rész aztán végleg betette a kaput, itt sikerült a rendezőknek a határ alá helyezniük a hangulati faktort. A 11. résznek aztán nekiugrottam, de végül többszöri próbálkozásra is beletörött a bicskám, nem voltam képes ülve maradni, és végignézni a (openinget és endinget leszámítva) 22 perces epizódot. Hiába próbáltam meg mindent, egyszerűen nem sikerült annyira megőriznem a türelmemet, hogy végiglessem.
Ennél fogva aztán 10 és egy befejezetlen, mondjuk fél rész után, süllyesztőbe küldtem ezen alkotást. Talán majd egy későbbi időpontban még egyszer megpróbálkozok vele, de ez nem valószínű, hogy a közeljövőben jönne össze.

Kezdjük hát el az összegzést:
A teljesen átlagos, semmitmondó történetről nem kívánok több szót ejteni, ahogyan emlékezetesnek mondható zenei aláfestésbe sem gyakran futottam bele.
Ami a karaktereket illeti, semmi egyediséget nem tudtam bennük felfedezni 10 és fél rész alatt, ami jórészt talán annak is volt köszönhető, hogy teljesen ki voltunk zárva az egész ügyből. A szereplők indíttatásairól, érzéseiről, múltjáról körülbelül a semmi, és az izé között változó mennyiséget kaptunk kézhez, vagyis vajmi keveset. Ennélfogva, az egyszeri néző sokszor nem igazán lehetett képben azzal, hogy mi történt, miért történt, és a többi.
Mint azt már korábban említettem, a hangulat körülbelül a béka fenekét csókolgatja, vagyis erős koncentrációt kellett gyakorolnom, hogy ne aludjak el egy-egy jeleneten. De tényleg, ezt nehéz lesz alulmúlni.
Az anime talán egyetlen értékelhető összetevője a grafika volt, ez nagyon szépen lett kivitelezve, és mindemellett volt néhány rész, amikor megváltozott a stílus, és a kép felvett valami rajzolt formát. Lásd a lenti képen. Ez külön tetszett, de még ez sem volt elég, hogy megmentse az animét a süllyesztéstől, annak ellenére, hogy ötletes megoldás.

Erről ennyit, az anime nem nyerte el a tetszésemet, és ha nem is próbálok senkit lebeszélni a nézéséről, annyit azért elmondok, jól gondoljátok meg.

Végső értékelés:
Történet: 5 pont
Hangulat: 4 pont
Karakterek: 5 pont
Szinkron: 5 pont
Zenék: 5 pont
Grafika: 9 pont
Ennyire tetszett: 3 pont
Összegezve: 5.1 pont

Adás vége, BenJoe kilép...